Sebestyén Péter: omul se strecură, spre exterior (az ember szivárog, kifelé in Romanian)

Pintér Tibornak

az ember szivárog, kifelé
a koponya hátsó falán
egy cserbenhagyásos gázolás helyszínéről
a paranoid alfahímek suhanó eleganciájával
a gyónás utálatos kegyelmében
a test kivérzett rebelliójából

- először a nők és a gyerekek -

hallgassátok az igazság trónbeszédét
a bölcsesség hullakékben fürdő hirdetményeit
a fölszaggatott agykéreg józan bordalait
a hamiskártyás motyogását: ego te absolvo[1]

ez az év április
március, május és bukolika nélkül
a lefegyverzett katonákon röhögő tömeg nélkül
szakáll és haj és testszőrzet nélkül
az állati vadság kék tetoválásai nélkül
szirének és könyvelők kék álmai nélkül
a tűzbe vetett anyakönyvek kék tintája nélkül
hang nélkül,
amibe – végül – belesüketülünk.

Pentru Pintér Tibor

omul se strecură, spre exterior
prin peretele dorsal al craniului
din faţa locului unui accident abandonat
cu eleganţa nesimţită a masculinilor alfa paranoide
în graţia dezgustătoare a spovedaniei
din rebeliunea corpului sânge-pierdute

- prima dată femeile şi copiii -

ascultaţi discursul de tron al dreptăţii
anunţurile hoit-albastre al înţelepciunii
cântecele de petrecere lucide a cortexului celebral
mormăitul trişorului: ego te absolvo[1]

anul acesta, aprilie
martie, mai şi fără bucolică
fără mulţimea care râde de soldaţii dezarmaţi
fără barbă şi păr şi păr de pe corp
fără tatuajul albastru al ferocităţii animale
fără visurile albastre a sirenelor şi al contabililor
fără cerneala albastră a certficatelor de naştere aruncate-n foc
mut,
în care- la urma urmei – ne vom asurzi.

[1] ego te absolvo = te dezleg (de sub păcatele tale), / formalitate liturgică, de exemplu: deinde, ego te absolvo a peccatis tuis in nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti