Sebestyén Péter: Tizenegy haiku

Tarkóm bizsereg.

Kerek a hold; bámul, mint

Te, szép gyilkosom.

Rőt, forró ösvény!

Tigris tapossa, mikor

a patakra jár.

Éles fűszálak

fütyülnek és halál-csönd

végtelenedik.

Nyárezüst-harmat

hűsen hullik. Másik út

nincsen. Ég veled!

Dús hegyoldalra

felleg simul. Útját a

gyilkos sem leli.

Szép lovaikon

harcosok várnak. Gondolj

előbb a nyárra.

A jég elolvad

végül. Nem lesz, csak szív és

kín és új tavasz.

Nem a virradat.

Nem kezdődik el semmi.

Nem az éjszaka.

Csak hajnali köd.

Csak ágak recsegése.

Csak álmodod ezt.

Tollát borzoló

madár. Mellézuhanok,

látom: csupa vér.

Por, fasor, kabát

csoszog Isten lakhelye,

Auschwitz felé.