Sebestyén Péter: Haiku from the dark of Lord Musashi's blood (Haikuk Musashi Úr vér-sötétjéből in English)

Éj harmata; vagy

könnyeid talán? Nincs, mi

hasonlítható…

Árnyékos a Hegy,

Fúdzsi-nó. Az Istenek

várják sorsukat.

Ezer villám, száz

fagy; tíz éve kidőlt már

recsegve a tölgy.

Kettőt tapsolok:

lezúdulnak szívemre

a holt szellemek.

Rossz hír hozója,

reggeli hó! Vadászni

se megy a róka.

Kopár dombtetőn

fogtak körbe. Utolsó

látványuk: szemem.

Szato Úr: kardom

kihívtad. Fényeskedjék

Néked e szép nap!

Éjnél sötétebb,

mégis vakít: holdfényben

a fekete vér.

Porverő sereg

vonul. Hány szív, hány hűség

holtak mezején?

Dew of the night; or

your tears perhaps? All else is

incomparable...

Shadowy Mountain,

Fuji-no. The Gods await

their destinies there.

Lightning bolts… thousands,

a hundred frosts; been ten years

since the oak had crashed.

I clap my hand twice:

the dead spirits are hurtling

down upon my heart.

That morning snow brings

ill tidings, Even foxes

don't go to hunt now.

We were surrounded

on a bare hilltop. Their last

view was of my eyes.

Lord Sato: you'd called

my sword out. May this nice day

keep shining for you!

It's darker than night,

yet it blinds: that blackness of

blood in the moonlight.

Dust, a marching host.

How many hearts, loyalties,

for the dying field?