Sebestyén Péter: The Melancholy of Lord Musashi (Musashi Úr melankóliája in English)

Együttállnak az

álnok bolygók, csillagok.

Kész veszedelem!

Hegyek mögött már

a nap. Tudod-e, mi vár

alkonyat után?

Álló nap mögött

lenyugvó hegyek. Ez van,

vagy csak létezik?

Aranysas-madár

ezüstcsillogásban: ím,

ez vadászatom!

A Sólyomkard hogy

ragyog! Csillagok alatt

fényeskedj, halál.

Ha felemelsz egy

követ, már réges-régen

megragadtattál.

Az évek sora,

a csönd, a tűz. Nem várok

mást, csak ugyanezt.

Nem késik semmi.

Nincs megérkezés, csak

továbbindulás.

Visszafordult most

a szél. Hallom és érzem

is; mégse értem.

Hajnal sugara.

A tusrajzon vízesés,

láthatatlanul.

A színek neve

nem fontos. Hány szó, amit

elpocsékoltam?

Together they stand,

those false planets and stars do.

Ready-made peril!

The sun's behind the

mountains. Do you know what waits

once the dusk had passed?

Sun stands, behind it,

mountains set. That be it, or

does such just exist?

A golden eagle

in silver resplendence: lo,

this then is my hunt!

How that Falcon Sword

shines! Death, do shed your own light

beneath all the stars.

If you pick a stone

up, you were carried away

by it long ago.

Run of years, fire,

the still, I'll wait for naught else,

but for these I will.

Nothing's running late.

there's no arrival, only

on-going re-starts.

The wind just turned back.

I hear it, feel it, and yet

don't understand it.

Rays of the sunrise.

Waterfall in an ink sketch

invisibly drawn.

The names of colours

aren't important. How many

words have I wasted?