Kukorelly Endre: Járás

Ezzel a járással, ahogy
megyek. Így mozog el a
bokám és a lábfejem.

Tudok menni. Járkálok.
Tegnap elsétáltam az
egyik utcasarokig. De

túl hideg volt kint és inkább
visszajöttem. A Szívig.
És hazafelé. Majdnem

megfagytam. Nem volt nálam
kesztyű. Próbáltam, hogy ne
fázzak, arra gondolni.

Próbáltam gondolkodni.
Igen, de csak az jutott
az eszembe, hogy milyen

hideg van és hogy jó lenne
a kesztyű. Ma kimegyek
a Köröndig legalább.

Ez a tervem. Ma ez lesz
a program. Ezt az elkép
zelést valósítom meg.

Úgy, hogy elmegyek megint
a Szív és a Szondy utca
sarkáig és a Szíven

le az Aradiig, az
Aradin balra, Szinyei M.,
jobbra befordulok:

és Körönd. Az életem
ilyen menés. Vagy inkább
vonulás. Láncolat. Szóval

az élet menésekből
és vonulásokból áll.
Vagyis tevődik össze.

Nem nyugodt beszéd. De nem
beszarós. Harminchat sor.
Ennyi szó. Ennyi betű.