Kery, Leslie A.: Még négy megálló

vonattal járok hajnal előtt,

nézem társaimat

izzadságcseppeket porszemeket

a város szürke homlokán

látásból már évek óta

ismerem őket

nem köszöntjük egymást

a vékony ember mint mindig

újságot olvas de csak a sportot

a híreket a pad alá hajítja

a kínai nő krákog köhécsel

és a többi rosszul sikerült szegény

dühösen néz a semmibe

vagy arcát temeti aludni próbál

lány szál föl fiatal elég csinos

ruhája gyűrött tegnap esti

és a férfiakkal én is

lassan feltekintek aztán vissza dőlünk

valóságunkba a padokon

reméljük felszál majd holnap is

a láthatár már pirkad

még négy megálló

aztán mehetek