Győrffy Ákos : Ugyanannyira
Ugyanannyira (Hungarian)Egy szarvasbika levágott feje a kocsmapultnak támasztva. Szemei csukva, szájából vér csöpög a padlóra. A fej körül meleg pára, mintha nem lenne még egészen halott, mintha önmaga közelében lenne még, itt van a kocsmában, tele a kocsma az átható szagával, és azzal a meleggel, ami ő. Néhány órája még odafent a tölgyerdőben járt, abban a keskeny sávban, az éjszaka utolsó és a hajnal első pillanatai között, abban a megnevezhetetlen napszakban, amely nem több, mint egy vagy legfeljebb két perc. Kilépett az irtásra, a hegyet hosszában átszelő villanyvezeték alá, megállt, aztán a következő lépése már inkább egyfajta kiterjedés volt, egyszerre minden irányba egy lüktető centrumból, talán mint egy titokzatos, láthatatlan atomvillanás, aztán már mindenütt volt, mindentől vagy mindenben ugyanannyira, és még mindig nem volt hajnal, véres bakancsnyomok a linóleumon.
|
Request a translation |