Győrffy Ákos : Altrettanto (Ugyanannyira in Italian)
Ugyanannyira (Hungarian)Egy szarvasbika levágott feje a kocsmapultnak támasztva. Szemei csukva, szájából vér csöpög a padlóra. A fej körül meleg pára, mintha nem lenne még egészen halott, mintha önmaga közelében lenne még, itt van a kocsmában, tele a kocsma az átható szagával, és azzal a meleggel, ami ő. Néhány órája még odafent a tölgyerdőben járt, abban a keskeny sávban, az éjszaka utolsó és a hajnal első pillanatai között, abban a megnevezhetetlen napszakban, amely nem több, mint egy vagy legfeljebb két perc. Kilépett az irtásra, a hegyet hosszában átszelő villanyvezeték alá, megállt, aztán a következő lépése már inkább egyfajta kiterjedés volt, egyszerre minden irányba egy lüktető centrumból, talán mint egy titokzatos, láthatatlan atomvillanás, aztán már mindenütt volt, mindentől vagy mindenben ugyanannyira, és még mindig nem volt hajnal, véres bakancsnyomok a linóleumon.
|
Altrettanto (Italian)La testa mozzata d’un cervo appoggiata addosso al bancone della taverna. Gli occhi chiusi, dalla bocca sangue gocciola sul pavimento. Intorno la testa, bruma calda, come se non fosse morto del tutto, come se fosse ancora vicino a se stesso, è qui nella taverna, dal suo odore penetrante è pervasa la taverna, e con quel calore, ch’è lui. Ancora alcune ore fa camminava lassù nel querceto, in quella striscia stretta, tra gli ultimi istanti della notte e primi istanti dell’alba, in quello scorcio di tempo innominabile, che non è più di uno o due minuti al massimo. Uscì sullo spiazzo, sotto la linea elettrica, che divide la montagna in lungo, si fermò, il suo passo successivo più che altro è un tipo di espansione, in una sola volta dal centro pulsante in tutte le direzioni, forse, come un misterioso lampo atomico, dopodiché era presente dappertutto, da tutte le cose o in ogni cosa altrettanto, e tutt’ora l’alba non era ancora giunta, impronte insanguinate dei scarponi sul linoleum.
|