Jász Attila: Then (Majd in English)

1977-ben Jakob Gautel és Jason Karaindros egy angyaldetektort szerkesztenek. És Prágában be is mutatják egy kiállításon. Állítólag, ha angyali lényt vél érzékelni a kiállított térben, kigyullad egy lámpa. Ám valójában a csendet méri. És minél nagyobb, annál fényesebben izzik a vitrinbe szerelt villanykörte. Kékes fénnyel árasztva el a helyiséget, azúrkék palástot borít a látogatók szemére. (Az Úr azúrszín köpenye alatt Mallarmé mosolyog megbocsátóan Marlene Dietrichre.) Miként a váratlan beálló, kínos hallgatáskor. Várva, hadd repüljék csak át a némaság angyalai a jégbe dermedt szobát. A süketnéma biztonság őrök örök kék fényben vakoskodnak, reménykedve, holnap majd valaki egy kis zajt üt legalább, s ők a huzatos sötétben vacogva pihenhetnek egy kicsit.

in 1977 Jakob Gautel and Jason Karaindros construct an angel detector. And they even present it at an exhibition in Prague. Allegedly, a lamp will come alight if it detects an angelic presence in the area of the exhibition. But in truth, it measures silence. And the greater it is, the more brightly the lightbulb mounted in the display case will glow. Flooding the room with a blueish light, it spreads an azure-blue robe on the eyes of visitors. (Mallarmé, under the azure-blue robe of the Lord, smiles forgivingly at Marlene Dietrich.) As the unexpected can happen during periods of awkward silence. Like waiting for the angels of muteness to fly across the room that froze to ice. The deaf and dumb security guards, unseeing in the eternal blue light, are hoping that tomorrow someone will make a little noise at least, and they will be able to take a short, shivering rest in the drafty darkness.