Jász Attila: Timp lumină (Fényidő in Romanian)

Megfeledkeztem a folyóról,
mert a tengerre gondoltam folyton,

megfeledkeztem a tengerről,
mikor nem gondoltam semmire,

a folyó nem semmi,
a semmi nem tenger,

a folyó nem ember,

csak fény,
idő,
emlék,

egyszerűen ennyi,
zöldesszürke nemlét.

Am uitat de râu, căci la
mare m-am gândit într-una,

am uitat de mare,
când nu m-am gândit la nimica,

râul nu e nimic,
neantul nu e marea,

râul nu este om,

doar lumină,
timp,
amintire,

pur şi simplu atâta,
nihil verde-cenuşiu.