Jász Attila: Mogućnost* (Lehetőség* in Serbian)

Bármiről lehet verset írni, kedves M. Talán még a Kapolcs feletti égről is,
ahogy giccsesen illeszkedik háttérként a fák között elhelyezett színpad
zenéjéhez. A gyerekekről, akik a kései óra ellenére önfeledten táncolnak
az áramló, szabad zenére. Őket már csak a kutyák múlják felül, akik
a túlzott hangerő ellenére nyugodtan, vagy épp védelmezést keresve
tartják fejüket gazdájuk lábán. Bármiről lehet verset írni, kedves M.
A fák nyugtató sötétjéről a hegytetőn, a lehetetlenkék színű fénycsíkról
az égbolton, váratlan találkozásról, ügyetlen mozdulatainkról a vissza-
pillantó tükörben, hogy megérintsük a sötétben hazafelé vezető kezet a
kormányon. Az autópálya leállósávjában fiatal őz várakozik türelmesen.
 
*Andreának

Draga M, napisati pesmu o svemu se može. Možda i o nebu iznad Kapolča,
kako kao pozadina muzici bine smeštene između drveća kičasto
se prilagođava. O deci, koji uprkos sitnim satima slušajući ritam
slobodne  muzike neobuzdano plešu. Njih samo psi nadmašuju koji
uprkos prejake glazbe smireno, ili baš zaštitu tražeći glave uz nogu
svojih vlasnika drže. Draga M, napisati pesmu o svemu se može.
O smirujućoj tami drveća na bregu, o nemogućeplavoj boji pruge
svetlosti na nebu, slučajnim susretima, nespretnim pokretima našim
u retrovizoru da u tami ruku na volanu koja upravo prema doma vozi
dotaknemo. Na zaustavnoj traci autoceste mlada srna strpljivo čeka.
 
*Andreji