Jász Attila: Svejedno (Mindegy in Serbian)

Egy utazás arra is jó, hogy. Más fényben lásd a megszokott
tájat a vonatból. Vagy ismeretlen tájak surlófényeit figyelhesd
hosszan, hisz nincs idő. Levelek hullanak a fákról folytonosan,
mintha sosem fogynának el. Aztán mégis. Kopasz fák süttetik
magukat a délelőtti fényben, de bőrük már nem melegszik át.
Lassítani kéne, átölelni őket, átadni valamit cserébe, azért amit
folytonosan kapunk tőlük. Mindegy, hogy hívjuk. Vagy nem
hívjuk sehogy. De ebben a pillanatban teljesen mindegy már. 

Putovanje i za to je dobro, da. Iz voza uobičajen pejzaž
u drugačijem svetlu vidiš. Ili svetla nepoznatih krajeva možeš dugo
promatrati, ta vremena nema. Sa drveća lišće neprestano pada,
kao da nikad ne nestaje. Zatim ipak. U prepodnevnom svetlu
gola drveća se sunčaju ali im koža nikako da se ugrije.
Trebalo bi usporiti, zagrliti ih, nešto bi u zamenu dati, za to što
od njih stalno dobijemo. Svejedno je kako ih nazivamo. Ili ih
nikako ne nazivamo. Ali u tom trenu već je potpuno svejedno.