Nagy Bandó András: Magányosan

Néptelen utcán halkan lépdelek,
senki sem hallja kongó léptemet.

Nem ülnek mellém, ha szépen kérem is,
magam maradtam a játszótéren is.

Magányos vagyok reggel, s délben is,
várom az estét, néha félek is.

Sötétben fekszem színes ágyamon,
magamba fojtom minden bánatom.

Első a munka, én a második,
apám csak megy, hajt, és többről álmodik.

Anyám meg főz, mos, esténként kivasal,
cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal.

Jövök majd! – mondja. Folyton hiteget.
Bár csak jönnétek! Szeretlek titeket.