Szabó Lőrinc: La città (Város in Italian)

Házak, paloták, esti fény.
Isten mezejéről jövök én.
Házak, paloták, palotasorok,
szépek, büszkék, hatalmasok.
Házak, paloták, kövek, kövek –
Hol hajtom le a fejemet?
Házak, paloták, éji fény.
Társtalan csavarog a jövevény.
Házak, paloták, palotasorok,
mint kő-hegyláncok, olyanok.
Kő-hegyláncokban kő-szivek –
Mit is vártam én tőletek?
Házak, paloták, hajnali fény.
Lehunyja szemét a jövevény.
Házak, paloták, palotasorok,
szépek vagytok ti, de gonoszok:
romokat látok, sujtó tüzeket,
tornyaitokon az itéletet!

Case, palazzi, luce pomeridiano,
vengo dal prato di Dio.
Case, palazzi, caseggiati,
belli, fieri, potenti.
Case, palazzi, pietre, pietre –
Dove troverò la mia pace?
Case, palazzi, luce notturna.
Il forestiero raminga senza compagnia.
Case, palazzi, caseggiati,
son come le catene montuose di pietra.
Nelle catene montuose di pietra – cuor’ di pietra -  
In voi potevo forse nutrire qualche speranza?
Case, palazzi, luce del mattino,
Chiude gli occhi il nuovo arrivato.
Case, palazzi, caseggiati,
siete belli ma malvagi:
vedo le rovine, incendi devastanti,
le condanne sui vostri torri!