Szabó Lőrinc: The Dream of Dsuang Dsi (Dsuang Dszi álma in English)

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

Two thousand years ago my master
said to me pointing at a butterfly,
I have dreamed something confusing, 
confusing and I do not know why—

A butterfly, he said, yes I was,
dancing happily in the sun, 
and now I do not know if my dream 
has just ended or just begun,

oh I do not know, he continued,
what is the truth, which one could I be, 
which one of us dreamed the other, 
which one is reality?

I laughed, it is you, Dsuang Dsi,
you are Dsuang Dsi, you!
He smiled and said, the butterfly 
also believed its truth! 

He kept smiling, I just shrugged,
but it sent shivers down my spine,
I started thinking but found no answer
for two thousand years of time,

now I believe that nothing is real,
all is but pictures and poetry, 
that Dsuang Dsi dreamed the butterfly,
the butterfly him, and all three of us, me.