Fazekas Mihály: Lúdas Matyi-Első levonás
|
Lúdas Matyi-Első levonás (Hungarian)Hajdann egy falubann, a Nyírenn-é vagy az Erdő-
Háton, vagy hol esett, jó szerrel nem jut eszembe. Már csak elég az, hogy: vólt hajdann egy öreg asszony. Özvegy vólt, s egy rossz fia vólt. Ez munka fejében Nyáron a legyet a szárán csapkodta napestig, Télen a tüzelő mellett a piszkafa végén Ácsorgott el egész napokat; jó anyja eléggé Zsémbelt rá; de akár a száraz falra marokkal Borsót hintett vólna, szitok, mocsok és a hurítás Annyit tett Matyinak (Matyi vólt neve a sihedernek). Illy tunya életet élt ő jó ideig; hanem egyszer Hóltra elúnta magát, hosszúknak kezdte találni A napokat, s nem elég tágasnak az anyja telekjét: Addig nyújtódzott hát, hogy valahára szokatlan Bajra vetette fejét, s kigyaloglott a faluvégén Lévő dombig, ahol szoktak vólt mindenik innep Délyesténn az időtöltők karikába hasalni. - Mint sziszeg a fót lúd idegenre: Matyinkat is akként Gyúnyolták ki az ő vele nőtt egyforma korású Virgoncok; de csak ott volt már ő s nem sok időre Öszvegyalúlódott velek. - Innen láta először A mi fiúnk, nézvén szanaszéjjel, az ég karimáján Dalmahodó hegyeket; más részről mint ugyanannyi Nyársakat a távol helységek tornyait; itten Vette ki a szóból, hogy szomszéd vármegye is van; És a többek közt, hogy a híres döbrögi vásár Egy hét múlva esik. - Felpercene benne az ország Látására való kívánság; már az eszében Kezd sok gondolatok forrása mozogni, pezsegni; Nincsen nyugta; fejét töri, míg végére előtte Rés nyílik, mellyen szándéka folyásnak eredhet. -
Jókor költek azok, maga bajmolt véllek az özvegy, Hogyha szerencsésenn, úgymond, fel tudja nevelni, Majd egy kis télére valót árulna belőllök. E lúdakra fené fogait Matyi, kéri az anyját, Bízná rá azokat, hogy hadd próbálna szerencsét; A vásárra bemenne velek; jó móddal eladná; S így kapadozva talám kupec is kerekedne belőlle, Mely úton sok rác úr lett abban az időben. -
Látsz itthonn: - az anyó így s így mocskolta le Mátyást. Ő pedig a vásárra menést feltette magába, Már pedig ő, amit feltett furfangos eszébe, Azt onnan sem tűz, sem víz nem ütötte ki többé; És addig kunyorált, hogy csak rávette az anyját: Ám, no hiszen legyen úgy, úgymond, áldjon meg az Isten, Csak lendíts valamit, mert héj nagy bűn a henyélés. Kedve derül Matyinak, szerez egy jó kézbeli fütyköst, S a sutból kivon egy pókháló lepte tarisznyát, Melly öreg apjának sohasem szállott le nyakából. Ebbe az anyja rakott túrót, hájat, kenyeret, sót S fokhagymát; azalatt ő a vén lúdakat arrább Hessegeté; az eladni való húszat kiszakasztá, És egy körmön font ostorral az útra riasztván, Anyjának minden jót kíván, s ballag utánnok.
Azt tartotta, hogy ott neki a Felség se parancsol; Amit akarta, a' vólt törvény, s tetszése igazság. - A portékáknak maga szokta kiszabni az árát, És amely darabért többet mert kérni az áros, Elkonfiskáltatta, meg is büntette keményen. Hogyha pedig nétán más olcsón vett meg akármit És neki megtetszett, csak azért kivetette belőlle, Hogy fenntartódjon fegyverrel nyert ösi jussa. - Amint Döbrögi úr ekkor szokott sétála alá s fel, A mi Matyink és a szép húsz liba tűne szemébe Annyival inkább, mert minden süvegelte személlyét, Csak Matyinak vólt fenn egyedűl a főrevalója. Kérdi az úr: Ki ezen lúdak gazdája? - Magam la! Így szólott nagy nyers-nyakason Matyi. - Ennye gazember! Nem tudod, itt ki az úr? majd emberségre tanítlak! Hol vagyon a süveged? mi ezen lúdaknak az árra? - Bényomván süvegét, s megrázintván kacagánnyát: Három márjás, úgymond, párja, az illyen-amollyan! - Kérdi az úr: Id'adod fele árán? - Ő biz az apja lelkének sem alább párját egy kurta forintnál. Döbrögi vág egyet sinkójával; nosza három Fogdmeg toppan elő; Matyit a kastélyba cibálják; Lúdjait elhajtják; és a kapu közt hevenyében Ötvent vágnak rá, mellyet süvegelve faránál Egy ispán híven számlált, és Döbrögi bőrös Karszékből szemlélt. - Matyi így szólt, hogy felereszték: Én, uram, a fizetést köszönöm; ha az Isten erőt ád, S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse: Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! Ezt csak alig végzé, néhány zöld ingesek agyba- Főbe verék, s kiveték jól meghurcolva hajánál Fogva, hogy a földet még a lábujja sem érte. Míg húzták-vonták, még egyszer visszakiáltott: Osztán háromszor veri meg Lúdas Matyi kendet! Hogy már ott kinn vólt, így szóllott a sokasághoz: Majd meglássátok, háromszor megverem azt la! Ezt minden neveté; de kivált a Döbrögi háznál Őrültes szavain Matyinak hahotára fakadtak.
|
Request a translation |
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
