Fazekas Mihály: Lúdas Matyi-Elöljáró beszéd az első kiadáshoz
|
Lúdas Matyi-Elöljáró beszéd az első kiadáshoz (Hungarian)Jámbor olvasó!
E munkácskának ki legyen szerzője, ha kérded,
Nem tudom: a' bizonyos, hogy az én kezeimbe csak így jött Név nélkül; nekem egy szomszédom hozta az Erdő- Hátról vagy honnan, hogy jó lesz rajta nevetni Majd borozás közbenn. Igaz is: mert rajta nem egy-két Vídám estvéket tőlténk; még Marci kanász is, Aki nagy Á-t se tanúlt soha, sokszor majd megütötte A guta, úgy röhögött: No, ilyet soha gazd'uram, úgymond, Még a hetvenedik nagyapámnak lelke se hallott. Be' furcsán perdűl, pedig a sor vége nem úgy megy, Mint nótában szokták. Osztán meg akárki Írta, uram! de gonosz csontnak kell lenni, ugyancsak Tudja, mikíp szokták. Így ítélt Marci tudatlan Fővel; mások még több szépet láttak ezen kis Munkában, de kivált a többek közt, nekem a sok Körmönfont magyaros szóllás formája, meg a nagy Könnyűség, elmés lelemény, természeti festés, Mellyek ezen kisded munkát kedveltetik, egybe Úgy megtetszettek, s egyszersmind Döbrögi úrnak Példátlan példás megjobbúlása is egybe Úgy szívemre hatott, hogy azonnal, mint Matyi, én is Háromszor tettem fogadást, hogy közrebocsátom A fúrfangos eszű Lúdas Matyi tetteit, és már Szükség, hogy szavamat telyesítsem, mint magyar ember. Ebből áll az egész dolog, amit mondani szükség Vólt, legalább annak véltem. Most útra bocsátom A Matyit, országot hadd menjen látni; ne féljen Döbrögi úr, mert ő már többször nem veri ám meg. ÍRTAM---Jobbotthon
EGY KANCSÓ JANKAI MELLETT- A kiadó.
|
Request a translation |
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
