Cserenkó Gábor: Ötvenhárom nő-részlet

Félve csókol.
Azt is kellő abszint mennyiségével. Amúgy sosem.
Elhív ide, elhív oda,
és mindeközben sejtelmesen azt kérdezi az arcomtól:
Mi lesz? Mi lesz? (Hisz ő sincs fából!)
Nahát, nahát, gondolom, és percek alatt kiderül, hogy mégiscsak.
És a gyroshússal és gyomorsavval kevert abszint
ott csillog a laminált parkettán.

---

Adott egy másik.
Hív, hogy most nem alkalmas, mert fenn van még a gyerek.
Csörögjek később.
Oké, mondom és kinyomom. Nem baj, addig teszem a dolgom.
Másfél óra múlva rácsörgök, mert ma ő jár a fejemben.
Hiányzik az ágya.
Aztán közli, hogy szabad a pálya, és így végre kialszom magam.

---

Van egy nő. Azt szeretné, ha elvenném.
Gyereket akar, mert körülötte már mindenkinek van.
Én viszont nem szeretném, mert nem szeretném.
Megpattanhatott benne valami,
mert azóta folyamatosan ásít, ha velem beszél.