Füst Milán: A részeg kalmár

A ködben két banya szidott egy részegest.
S a köd fölött lassan haladt egy szép szekér.
S vitt két bohó parasztot: egy vaskos legényt,
S mellette ült a nyájas holdvilága...

Kezdetben vélem akkor láthatatlanúl
Civódtak démonok, de később megsürűdve
Mind kivált a légből és testetlen ütlegekkel
Ütni kezdtek engemet és szidtak is:

Az egyik répát hámozott s haját felém hajítá.
A másik egy kerek toronyból sandított reám,
S amíg sok rémeset hadart, mit rég tudok,
Oly testrészét mutatta, mely már ki sem mondható:

"Jaj, földdel van teli a holtak szája!
S kik ettek Szilveszterkor májat és diót,
És puttonyból kik ettek szép gyümölcsöket:
A lelkük vízfenéken alszik mint a hal."

"Hegyes sipkám volt egykoron s kalmár valék,
De vastag lábaim mártottam hajdanába' hóba,
S meghűltem részegen Szilveszter éjjelén...
Rég megdögölt, ki látta szégyenem."

Bárhogy futottam is, még soká üldözött,
S hogy miket súgott, én már nem emlékszem.
"Ej, ej, te selyma, adj e híradásért némi pénzt,
Avagy szagolj meg engemet, ha jó az orrod!"...
Ez volt bucsúja. És beszítta őt a föld.
És megitták a részeg, éji fellegek.