Éjjel a Tiszán (Hungarian)
Feljött a hold a Tiszára. Csend borult a fűre, fára. Szeged alatt a szigetnél áll egy ócska halász- bárka.
Holdvilágnál fenn a bárkán halász legény ül magában; ül magában s furulyál; furulyál az éjszakában.
Talán épp a bárka alatt lenn a vízben, lenn a mélyben fekszik egy nagy halott király, halott király réges-régen.
A Tiszára a sötétség gyászfátyolként terül hosszan; gyászfátyolon a csillagok csillogdálnak gyémántosan.
Koporsója arany, ezüst, s vasból van a burkolatja. És a hármas koporsóban a király a dalt hallgatja.
|
Nacht am Theiss (German)
Der Mond am Theiss, scheint jetzt helle.
Ruhe liegt unter den Bäumen.
Vor dem Szeged, bei der Insel
ein Fischerboot liegt im Träumen.
Und bei der Mondschein, auf dem Boot
ein Fischerbub, sitzt ganz allein;
sitzt ganz allein, Flöte spielend;
Flöte spielt er, in Nacht hinein.
Vielleicht dort, unter dem Boot
tief im Wasser, tief dort unten,
dort liegt tot, ein grosser König
schon lang liegt tot, sehr tief drunten.
Über der Theiss, liegt Dunkelheit
verbreitet wie Trauerschleier;
über Schleier, jetzt die Sterne
funkeln wie die Diamanten.
Der Sarg ist aus Silber und Gold,
die Hülle ist, hartes Eisen.
Und ganz tief, im dreifachem Sarg
das Lied lauscht, immer leiser.
|