Tóth Árpád: This day also (Ez a nap is in English)

Ez a nap is,

Mint a többi.

Elmúlt. Vége.

Ez az est is,

Mint a többi.

Eljött. Béke.

Szerény béke,

De hálával

Veszem ezt is,

Jó pihenni,

Ha az ember

Csatát veszt is.

Furcsa béke:

Hallgat, talpig

Feketében,

Mint egy titkos

Esti virág,

Mely az ében

Alkonyatban

Nem egyéb, csak

Néma illat,

Mit az ember

Behunyt szemmel

Mélyre szívhat,

Elmosódva,

Álmosodva

Nem keresve,

Milyen lehet

Az illatnak

Szirom-teste:

Szép virág-e,

Mint az ifjú,

Mint a pőre

Rózsabimbók

Hajnalszínű,

Gyenge bőre,

Vagy csak fáradt,

Régi rózsa,

Mely reggelre

Széthull némán,

Föld porával

Elkeverve?

This day also,

Like the others,

Gave up its lease.

Evening came too,

Like all others.

Now there is peace.

Austere this peace,

But I'm thankful,

This I attest.

Even after

Losing battles,

It's good to rest.

Strange is this peace:

Black attired,

Quiet and stark,

Like a secret

Evening flower

Which, come the dark

Fall of the day,

Is no more than

A silent scent,

One that one can,

Eyes closed, breathe in

And be content.

Not enquiring

As one's fading…

Sleep be handy.

What sort could the

Petal body

Of this scent be:

Pretty like half -

Opened roses

As they begin,

With their naked

Sunrise - coloured,

Soft, tender skin,

Or a tired

Rose that wilts and,

By break of day,

Will fall apart

And, mixed with earth,

To dust decay?