This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Tóth Árpád: Da anima ad anima (Lélektől lélekig in Italian)

Portre of Tóth Árpád
Portre of Melinda B. Tamás-Tarr

Back to the translator

Lélektől lélekig (Hungarian)

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

 

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

 

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

 

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

 

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

 

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjen s messziségen át?

 

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szivek!

A Sziriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

 

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant, jeges űr lakik!



Uploaded byKárpáti Göttler László Antal
Source of the quotationOSZK MEK

Da anima ad anima (Italian)

M'affaccio alla finestra di notte

E attraverso l’immensa distanza

Nei miei occhi raccolgo il tremolante

Raggio d'una soave stella in lontananza.

 

Da bilioni di miglia eterea

La luce è instancabilmente varcata

I gelidi, neri e spogli, bui spazi

E chissà già da quante miglia di anni.

 

È un messaggio celeste che or al fine

Scese da me e nei miei occhi giunse

Il bersaglio e muore felice, mentre

La copro colle mie lasse palpebre.

 

Ho imparato che la luce celeste

Filtrata dai cristallini arnesi dei dotti

È messaggero dei simili al nostro

Tetro globo ed al mio mesto corpo.

 

L'assorbo col mio sangue, la racchiudo

E in silenzio l'osservo riflettendo,

Quale antico dolor la luce piange

Al sangue, il cielo al Globo, ambo le cose?

 

Milioni di solitudini sparse

Nel vuoto alle stelle fan male forse?

E ora mai ci troveremo unite

Sul gelido spazio e di notte?

 

Oh, stella, perché piangi? Neanche tu sei

Più lontana di quei cuori terreni!

Il Sirio è più distante da me?

O miei compagni? Ahi, chi lo dice?

 

Ahimè, amicizia! Ahimè amore!

Ahimè la via da anima ad anima!

Degli occhi inviamo un raggio avvilito,

Tra noi sta l'immane gelido vuoto!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

minimap