Csoóri Sándor: On the third day the snow began to fall (A harmadik nap esni kezdett a hó in English)

Az első nap arra volt jó,
     hogy mindent elfelejtsek;
a második arra, hogy mindenre emlékezzek.
S a harmadik nap esni kezdett a hó.
És megszületett a sejtelem,
     hogy mostmár mindig esni fog,
     homlokodtól a szádig,
     szádtól az ágyékodig,
     végig a tested hosszán,
     végig az életemen.
Havazni fog a mennyezet, a telefonkagyló,
     ha fölemelem,
az elmosódó gyerekkori ég, ha hátranézek.
Megrekedt fák és megrekedt kazlak közt is
     csak a hó kísértete kószál,
     az elsötétített földeken megül,
     a háborús menekülőket megkoronázza.
És tudtam már, hogy nem leszek egyedül,
elkísér ez a hóesés, ahova megyek,
leül mellém a vonatba,
átkel velem a tengeren,
füstölgő autógumik s levegőtlen városok
     éjszakájában
     megszólít anyanyelvemen
     s országokat hódít nekem,
     mert országot hódítani
     te akartál
s ha már hazám se lesz, mert nem lesz erőm
     vallani róla,
bezárkózom ebbe a havazásba,
mint aki fehér inget vesz föl,
fehér inget az utolsó napon.

The first day was good for
   forgetting everything;
the second for remembering it all.
And on the third day snow began to fall.
And suspicion was born,
   that from then on it will always keep falling,
   from forehead to mouth,
   from mouth to groin,
   from top to toe,
   throughout my life.
It will snow from the ceiling, from the telephone
   when I raise the receiver,
the fading childhood sky, when I look back.
Only the phantom of snow will roam among
the snow-bound trees and ricks,
straddle blackened-out fields
and crown the refugees of war.
And by then I knew, that I won't be alone,
this snow-fall will be with me wherever I go,
will sit down beside me in the train,
cross oceans with me,
and in airless city nights filled with
    the smoke of rubber tires,
    address me in my mother tongue
    and conquer countries for me,
    for it was I, who wanted
    to conquer them,
and when I don't even have a country
    because I'll not have the strength to admit it,
I will lock myself into this snow-fall
like someone donning a white shirt:
a white shirt on the final day.