Barbár őszi vers (részlet) (Hungarian)
1.
Ablakpárkányon napfény rozsda…
Erdők taraján vér pirosa…
Arcok zuhannak ködtükörbe…
Szédül a világ megint őszbe.
Csillag és szél összeverekszik,
ravatalon egy költő fekszik,
halott szeretők szeme gyertya,
ég a fejénél, csontkéz tartja.
Aki megnézi: csönddé válik,
sírkő-utcákon fut hazáig,
felhőt töröl le homlokáról,
s örül, hogy él, hogy lépcsőt számol. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | https://pim.hu/ |
|
Poezie barbară de toamnă (fragment) (Romanian)
Pe pervaz rugina soarelui… Pe creastă roşia sângelui… Feţe cad în oglinda ceaţă… Lumea s-ameţeşte în toamnă.
Steua şi vântul iar se sfădesc, pe catafalc stă-ntins un poet, ochii iubitelor, lumânări, ard la cap în a lor os-mână.
Cine-l vede: devine ceaţă, pe străzi-lespezi fuge acasă, nori şterge de pe a lui frunte, pe trepţi, bucuros că traieşte.
|