Csoóri Sándor: Látok kék lámpát lengeni

            Nem erdők hűvösében:
            férfikarok homályán
            rejtőzik Magda –
            fülében virág-függő
            s derekán aranykígyó
            nyújtózkodik a Holdra.

Első szerelmem, hold-leány,
te más egekre szálló,
parázsló tenyerembe
mernél-e még zuhanni?
Tíz ujjam emlékezik,
tíz körmöm fölhasad,
hogy szenvedve láthassam
elfordult arcodat –

            Vasárnap van: hallod-e?
            búgnak templomi orgonák,
            zsoltárt énekelsz hozzám,
            zsoltárt éneklek hozzád.
            Nincs pap, nincs Isten, mi vagyunk
            fehér oszlopok árnyán
            jelenvalók és hitvallók
            szerelem áldozásán.
Vasárnap van: tudod-e?
Nagy eső zuhog: látod-e?
Villám sétál az utcán.
Ha rádnéz, meg is halhatsz.
Bújj ide ballonom alá,
bújj ide örömöm alá,
soha meg nem halhatsz.

Tíz ujjam emlékezik,
ruhám is emlékezik
butácska örömömre.
Nem volt füledben függő,
derekadon se kígyó
s nem tudtam, hogy a tested
hajolna szerelemre.
Orgonazúgást hallottam,
liliom hegedűszavát –
Hallok most tompa dobszót,
bűnért jajgató zongorát
s látok kék lámpát lengeni,
sötét szobába hívót,
hogy megfojtsam derekadon
a hideg aranykígyót.