Baka István: In modo d'una marcia

A vonat kifutott s vele Mása.
     A Vörös Nyil, a moszkvai gyors
Hazavitte, - hisz ott a lakása.
     Ez a sors - motyogom -, ez a sors!

Be is ugrom a boltba; ha vodka
     Van a polcon, a szatyrot elő!
Mit üvölt ez a kasszai szotyka?
     Sose tudta ez itt, mi a nő.

Hazaballagok, és fel a Schumannt!
     Ez a kvintet olyan csudaszép,
Hogy a könny a pohárba lecsurran:
     Be gyalázatos-édes a lét!

Mibe fogjak a vodka után még?
     Mit is ír ma a Pravda, a Trud?
A világban unalmas a játék:
     Csak üres fecsegés, csupa rút

Pofa áll komoran a tribűnön,
     Mig alattuk özönlik a tank
S a rakéta, - bevallom e bűnöm:
     Örömet sosem érzek alant.

Ha fölöttem a drága, csak akkor
     Legyek én az alatta-való!
De elúrhodik itten az aggkor:
     Aki nem szenilis ma, csaló.

A vonat kifutott s vele Mása.
     A Vörös Nyil a kék sineken
Röpiti, - hiszen ott a lakása:
     Nem a Múlt, se Jövő - a Jelen.


* Schumann Esz-dúr zongoraötöse II. tételének tempójelzése

(1991)