This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Csanádi Imre: Halottvivők éneke

Portre of Csanádi Imre

Halottvivők éneke (Hungarian)

Sár, sár, sár e világ. Minden a sírba tér.
Rúttá mindeneket ront a kevély Halál.
Gőgös némber ölén vaksi gyökér toroz;
megroppan szeme csillaga.

Ó, ó, - vétkül az Úr rójja nekünk nehogy:
jó kis bőr vala rég, atyafiak, kinek
romlandó tetemét rossz derekunk, szuvas
vén vállunk nyögi! - jaj, bizony.

Fáin nőcske vala! - Hej, biza, cimborák...
sokszor kertbe szökött akkor a pej csikó!
forró pendely alatt sokszor akadt keszeg!
szaggat most meg a csúz, a csúz.

Irgalmazz, igaz Úr! két szeme mint a láng;
ringott mint gyönyörű cédrus a termete;
nem volt másik olyan gazdamenyecske még!
zsák búzákat emelgetett!

Hát még... átal urán, fölkele éccaka,
nadrágszárba bujik, szűrt kanyarít kerek
két vállára - Gonosz, lám mire bujtogatsz! -
istállóba oson vala.

Nyergetlen toporog, horkan a vasderes,
árnyék száll hegyibe: férfi - vagy asszony-e?
nem hallik dobogás: nesztelenül kocog,
rongyban suppog a négy pata.

Szunnyadj, gazda! höhő, messzire jár a ló!
domb, völgy messze marad, - város alatt nyerít;
más ágyán egerész, haj, a menyecske már,
kedvét kedvese töltözi!

...Hajnalt szól a kokas. Harmat ereszkedik.
Baktat ló, lovas is vissza a kert felül. -
Ekképp vót, feleim. Akit e sír fogad,
számot most vet az Úr előtt.

Nem dolgunk, mit itél majd ama Nagy Király,
törvényt gyermekein mint tesz a Mindenek
Fő-Fő Atyja, - hiszen vékony az érdemünk,
gyarlóság viselő-ruhánk.

Tisztel bárha a köz, megsüvegöl kanász,
csősz, bakter, tehenes, - hm, odaát kehes
zsöllérek ha leszünk, tántori kódisok,
- kezdjünk jókor alázatot!

Ránksülhet miegyéb: kéve lopott zabok;
megcsipkedtük a más holdfaru asszonyát;
férges sunka miatt lesz akit, úgylehet,
minden szolgasuhanc lepök.

Csakhát - vétkek ide, vétkek oda - Urunk,
nincs több oly kutyaság, mint emez asszonyé;
képes rá, hogy eléd orca-emelve lép,
meg nem hajtja konok szivét.

Büntesd, sújtsd a pogányt! - Ládd, mi meszet veszünk
föstjük templomodat, két papot étetünk, -
mégis reszkedezünk: hát mikor elhivatsz,
fogd, Isten, remegő inunk...

 
1955



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu

Request a translation

Here and now you can request a translation of this work to another language. We will store your request and show it to the world to fulfill it. We cannot promise anything ... but maybe someone will do the hard work and translate this title for you. If you provide us you e-mail address, then we will notify you whenever someone uploads her/his translation.

LanguageRequests+1
Albanian
Belarusian
Bulgarian
Catalan
Czech
Danish
German
Greek
Esperanto
Spanish
Estonian
Finnish
French
Irish
Galician
Ancient Greek
Croatian
Armenian
Icelandic
Italian
Latin
Luxembourgish
Lithuanian
Latvian
Macedonian
Maltese
Dutch
Norwegian
Occitan
Polish
Portuguese
Romanian
Russian
Slovak
Sloven
Serbian
Swedish
Turkish
Ukranian
Yiddish

Send me an e-mail when the translation is ready:


minimap