Juhász Gyula: Cum a fost... (Milyen volt… in Romanian)

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Blondețea ei, nu mai rețin,
Dar rețin câmpul, că-i bălai,
Când în vara blondă spicele revin,
Și simt galbenul ei mălai.

Azurul ochilor, nu mai rețin.
Dar toamna, cu zări senine,
În septembrie, cu alean deplin,
Azurul ei îmi revine.

Nuanța vocii, nu mai rețin,
Primăvara, când suspină șesul,
Parcă glasul Anei aud, senin,
Din primăvară, retras ca cerul.