Juhász Gyula: Ének Arany Jánosról
Ének Arany Jánosról (Hungarian)Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Arany János lelke úgy lobog e tájon, Úgy melegít fénye, Magyarok, e tűznél, mely szelíd és áldott, Bizakodva nézzük e síri világot, Virrasztva, remélve.
Messziről lobogva tenger pusztaságon Átragyog Arany ma e borús homályon És jövőnkbe csillan: A magyar jövőbe, mely, mint Betlehemben Az isteni gyermek, mosolyogva rebben Mai álmainkban.
Hullatja levelét az idők vén fája, De örök virágzón áll s néz a világra Arany fája lombja, Magyar televényben gyökerezve mélyen, Kevély koronája fölzendül a vészben Égig magasodva.
Csillag esik, föld reng, jött éve csudáknak, De a folyók folynak, de a hegyek állnak, És még a mienk Ő, S míg ily Aranyunk van, nincsen itt elveszve A remény, az élet, az Ige, az Eszme, A magyar Jövendő!
Mi pedig barátim, járjunk el a sírhoz, A föltámadásról, mely biztatva hírt hoz, Énekeljünk ottan. Arany lelke szóljon - húsvéti harangszó - Dicsőséget zengő, diadalt viharzó Új magyar dalokban!
|
TranslationsEstonianLaul János Aranyist Liivak, Sander Request a translation |