Juhász Gyula: Self-portrait (Önarckép in English)

Vincent van Gogh elveszett levele testvéréhez 

Oly szépen indult minden, drága testvér,
Emlékszel a kis Vincentre, aki
Az Isten egész kertjét le akarta
Festeni. Olyan égő színeket
És fényeket látott, hogy Tizián
Elbújhatott volna mellette. Mint
Ádám, aki először látta meg
E csodás festményét az Ismeretlen
Nagy Alkotónak, úgy bámultam én
E szép világot. Egy kicsit bolondnak
Tartottak ezért ők, a többi ember,
Akik bizony a nekik célszerű
Dolgok után törtetnek és reám
Azt mondották: Jobb volna valami
Okos dologba fogni. No, de engem
Elhibázott az Ismeretlen Mester
És most egy kertben, amelyet talán
A paradicsom ellentéteként
Teremtett, bűnhődöm nagy vétkemért,
Mert egyszerűen gazdagítni vágytam
A világot és embert s úgy szerettem
Az életet, ahogy a gyermekek.
Mindig is nagy gyermek maradtam én,
Testvér, hiszen tudod, mert te szerettél
S értettél engemet, elnézted azt,
Hogy boldoggá akartam tenni itt
Mindenkit, aki él, míg tönkrementem.
A legcsodálatosabb fényeket
Akartam festeni és elborult
Egész világom. No de én hiszem,
Hogy valahol egyszer majd az leszek,
Aki akartam lenni. Egyelőre
Elszenvedem az életet. Csak azt mind
Sajnálom, amit megfesthettem volna:
A képeket. Egy egész végtelent!

Lost letter of Vincent van Gogh to his brother

Dear brother, how well all things had started,
Do you remember little Vincent, who wanted to Paint the whole of God's garden?
Such burning colours and lights he saw,
That they would have put Titian
To shame. Like Adam, who was
The first to see this wonderous painting of the
Unknown Great Creator, I marvelled
At the beauty of the world.
Other people, those who were,
Most likely, pushing for things
of more practical use to themselves,
Had thought me somewhat deranged and said
That doing something sensible
Would be better. But the Unknown Master
Got me wrong and now
I expiate my great sin in a garden
which He perhaps created as a contrast
to paradise, because I simply longed
to enrich both world and man
and loved life in the way that
children do. Brother, you know,
I did remain a big child,
because you loved and understood me,
I wanted to paint the most miraculous
lights, until my life
had clouded over.
But then I do believe that sometime,
somewhere, I will become
the one I wanted to be.
For the time being,
I shall suffer life. My only regret is
Not having painted
What I could have:
Those pictures. That whole infinity!