This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Forced March (Erőltetett menet in English)

Portre of Radnóti Miklós

Back to the translator

Erőltetett menet (Hungarian)

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

Bor, 1944. szeptember 15.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu/01000/01018/

Forced March (English)

A fool he is who, collapsed,     rises and walks agaín,

Ankles and knees moving   alone, like wandering pain,

Yet he, as if wings uplifted him,      sets out on his way,

And in vain the ditch calls him       back, who dare not stay.

And if asked why not, he might answer   – without leaving his path –

That his wife was awaiting him,     and a saner, more beautiful death.

Poor fool! He's out of his mind:    now, for a long time,

Only scorched winds have whirled   over the houses at home,

 The wall has been laid low,   the plum-tree is broken there,

The night of our native hearth      flutters, thick with fear.

Oh if only I could believe      that everything of worth

Were not juss in my heart –    that I still had a home on earth;

 If only I had! As before,   jam made fresh from the plum

Would cool on the old verandah,   in peace the bee would hum,

And an end-of-summer stillness   would bask in the drowsy garden,

Naked among the leaves   would sway the fruit-trees' burden,

And Fanni would be waiting,   blonde, by the russet hedgerow,

As the slow morning painted   slow shadow over shadow –

Could it perhaps still be?    The moon tonight's so round!

Don't leave me friend, shout at me:    I'll get up off the ground!



Uploaded byJakus Laura 1.
Source of the quotationonline

Related videos


minimap