Radnóti Miklós: A winter poem (Téli vers in English)

Béke legyen most mindenkivel:

jámbor öregek járnak az
első hó sarában és meghalnak
mire megjön a hajnal.

Hó, hó! fekete szemekben
sötéten fénylik az ég, rossz
bánat sír a lámpák alól és
száll elárvult terhes asszonyok
foganó átka, holdas
pocsolyákból a férfi felé.

Tél, tél! fél most a gyerek s
fél az üvegesházban markos
marokkal nevelt gyönge virág;
az anyák gondja kiköltözött
az ereszekre, és sipog, sipog:
leesett már az első hó
irgalom és béke, béke legyen
már mindenkivel.

May peace be with everyone now

harmless old men walk
in the mud of the first snow and die
before the arrival of the dawn.

Snow, snow! the sky shines darkly
in black eyes and bad
sadness cries under the lamps
and the conceiving curse
of pregnant women flies from moon-lit
puddles towards the man.

Winter, winter! the child is afraid
and the weak flower, raised in the greenhouse
by handsome hands, is afraid too
the trouble of mothers movedto the eaves and it whines and whines:
the first snow has fallen
mercy and peace, may peace
be with everyone already.