Radnóti Miklós: Landschaft im Wandel (Változó táj in German)
|
Változó táj (Hungarian)Tócsába lép a szél füttyent és tovafut, hirtelen megfordul s becsapja a kaput.
A tócsa laposan pislant s a lusta fák madaras szájukat hirtelen kinyitják.
Összevissza zaj lesz, még a lomb is mormog, épülnek a porban porból kicsi tornyok.
Megáll az úton a mókusbarna barát és fölötte barnán, egy mókus pattan át.
Aztán figyelmesen mi mozdult: megmered, a táj nagy kalapként hordozza az eget.
Mire újra mozdul, csaknem minden nyugodt, bokorba bútt a szél s aludni készül ott.
Nevetni kész a rét, mosolygós és kövér, gyöngén ring ahonnan asszonyom jődögél.
Meglát, szalad felém a fű közt és a nap szétfutó hajába arany csíkot harap.
Körben egyre tisztul és folyton csöndesül, az elkergetett fény mindenre visszaül és mi nagy kalapként hordozta az eget: fedetlen áll a táj s felhővel integet.
1935
|
Landschaft im Wandel (German)Der Wind tritt in Tümpel pfifft und rennt es hinzu, schlagartig dreht sich um ‘d schlägt wütend das Tor zu.
Die Pfütze blinkt so flach auf den faulen Bäumen, machen das Vogelmaul auf um jetzt zu Träumen.
Überall gibt es Lärm, sogar das Laub murmelt aus dem Staub wird gebaut mit kleinen Türmen umstellt.
auf der Strasse macht halt der braunen Eichhörnchen und darüber auch ein Eichhörnchen springt hinüber.
Danach sehr vorsichtig was bewegte: erstarrt,- die Landschaft wie ein Hut als Himmel ist bereit.
Als sich wieder bewegt, fast alles ist ruhig, der Wind versteckt im Busch zum Schlafen beruhigt.
Die Au ist so fröhlich, immer lächelt und prompt schwach bewegt es dort, wo meine schöne Frau kommt.
Sie sieht mich, rennt zu mir zwischen Gras und Wonne in ihr verstreutes Haar, spinnt Goldstreifen d’ Sonne.
Im Kreis wird es klarer ‘d, es wird immer leiser, das fortgejagte Licht wird es immer heisser und was als grosser Hut trug oben den Himmel: unbedeckte Landschaft ‘d, fröhliche Gewimmel.
1935
|