Áprily Lajos: Plea to old age (Kérés az öregséghez in English)

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.

Old age, wise curber of the blood's ebullience,
teach me to come in silence to my Silence.

Do not incite me to complain or bellow,
from a blustering make me into a tactiturn fellow.

And, unlike the loquacious swallow,
even let me be a rare talker like the raven.

Of my communicativeness fill the well,
let me be a Carthusian in a cell.

Only the tumbling streams charter ceaselessly,
rivers arrest their turbulence near the sea.

Save me from people with mouths like gushing brooks,
and from the dense forest of words in books.

Give me only words with roots. And smooth or rough
a short word ai the end would be enough,

to the question, "Are you ready?, in one's stress
while seeing the bank yonder, answering: — Yes.