Páskándi Géza: Temetőbogarak

Nézd, hogy sürögnek! Hogy vonják, cibálják

a tetemet, az elhulló halottat,

Örök

kegyetlen,

szomjú szorgalommal,

nem énekelve s nem mondva igét,

temet ez a szörnyű fekete nép.

Ki lökte őket kínzó küldetésre?

Milyen átok, vagy titkolt elhívás van

bogár-szívükben, hogy a pusztulásban

célt leljenek,

és soha semmi másban?!

Nézd, hogy futkosnak! S nem szomorú ez.

Ha másnak sajgás, jaj, nekem vigaszt ad

e nyüzsgő gyász,

mert engem nem igazgat

a balga isten éppoly balga papja.

S ha éltél eddig

fülledt izgalomban,

hogy lelsz-e lényt,

akiben irgalom van

és eltemet,

most boldogan nyugodj meg!

Van férge földnek,

rovara rögöknek,

kik fantasztái valami öröknek

és földetlenül nem hagynak, ne rettenj,

mert nem marad itt senki temetetlen!