Székely Magda: Job (Jób in Czech)

Mert fiaim és lányaim
elégtek, és velük a sátor,
és gyötrelemmé lett a testem
a sátán undok ótvarától,

s barátaim, az igazak
– mely ártatlan életem érte –
közömbösen bólintanak
a nem érdemelt büntetésre, –

nem ezekért, nem ezekért
szakadott fel a vád belőlem,
hiszen én nem jutalomért
éltem úgy, ahogy éltem.

De lehet fiam kétszerannyi,
épülhet fényesebbre házam,
s felébredhet a bűntudat
Bildád-, Cófár- és Elifázban,

én már tudom: nem őriz Úr,
s mi most elért, lecsaphat ismét.
Födelem alá mindörökre
beköltözött a védtelenség.

Protože dcery mé i syni
shořeli a s nimi jejich stan
a tělo se mi stalo trýzní,
neb od Satana zle jsem drán

a přátelé též, ovšem dobří,
když život bez vin zdeptán jest,
Lhostejně hlavou pokyvují,
jakkoli nezasloužen trest –

ne kvůlu tomu, ne snad proto,
žaloba se mi dere z úst,
vždyť přece nijak pro odměnu
jsem rost tak, jak moh jsem růst.

Leč byť bych dvojnásob měl synů
a dvakrát honosnější dům
a byť i svitlo ve svědomí
všem Bildadům a Sófarům,

dnes vím: Pán mě neostříhá,
co udeřilo, může nanovo.
Pod střechou se mi zabydlela
na věků bezbrannost.