Mirtse Zsuzsa: Plahte u raspadu (Foszló lepedők in Serbian)

Az alagútban van, hogy te vársz
és van, hogy csak úgy várnak
(lehetne ennél rosszabb?)

ahová hívlak, ott sötét van, 
nedves, omlékony világ
(körbefon, szorít rajtad.)

anyaöl, felfénylő táj, szeretők 
éjszakája, de lehet bármi más is
(tudd, hogy te döntesz.)

moccanni sem tudsz, 
én pedig magamban feloldalak
(vagy feloldozlak? mindegy.)

kiosztjuk a szerepeket, 
jutalmazok, hiába, más büntet
(mosom száradó tested.)

gyolcsruhád leszek vagy lepedőd, 
ha úgy tetszik, olaj és ecet
(ha megkérsz, eltemetlek.)

Ponekad u tunelu me ti čekaš
kadkad me tek tako čekaju
(postoji li od toga nešto gore?)

gde te zovem, mrak je,
memljiv, razvaljen svet
(okružuje te, steže.)

majčino krilo, blistav kraj, noć
ljubavnika, al može biti i bilo što drugo
(znaj, ti odlučuješ.)

ne možeš se ni maknuti,
a ja pak u sebi razrešavam te
(ili oslobađam? svejedno je.)

razdelili smo uloge,
zalud nagrađujem, drugi kazne dele
(perem ti nasušeno telo.)

biću za tebe platneno odelo ili plahta
ulje i ocat, kako ti prahne
(ako me zamoliš, sahraniću te.)