This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Mirtse Zsuzsa: Brod u daljini (Távolhajó in Serbian)

Portre of Mirtse Zsuzsa
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Távolhajó (Hungarian)

Ha el tudod engedni – még épen tud érkezni.
A visszafogott perc csak a mutatót tolja el.
Az idő lejárt, hidd el most a csendet. Meg fogod
találni. Valaki még hátranéz, jegyet kezel,
 
és visszanéz megint, hátha utánaintegetsz.
Hideg van, úgy érzed, ezért a cipzárt jól húzd fel.
Meg fog majd érkezni. Ringó kikötőbe, máshol,
és akkor örülni fogsz, hiszen tőled indult el.
 
Szeretted, de nem jobban, mint magadat, hirtelen
mégis észreveszed, amit talán eddig soha,
hogy most magadról kell lemondanod. Talán érted.
Vagy érte. A kis padot már benőtte a moha,
 
a házfalaid romosak, éppen még arra jók,
hogy ne ázz be, ha belül úgy érzed, nagyon esik.
Kabát nem kell, ahogy ablak sem ezen a szobán.
Két harmatcsepp szemed alatt. Az asztalod verik
 
közben, hogy már megint mit csinálsz, és miért éppen
most nem érsz rá. Csörög a telefon, nem veszed fel,
hiszen most nem elérhető az, akit keresnek,
te sem találod, bocsánat, hát hova veszett el,
 
miért nagyobb már megint a farmer, a pulóver,                              
fakul mosásban, a lepedő hiába tiszta,
az ágyad piszkosnak érzed, ahogy magadat is –
minden adósságod egyszerre fizeted vissza.
 
Indulni készül, kívánj neki jó szelet, kérlek,
feszülő vitorlát, csendes megnyugvást. Elesett.
Segítsd fel, kötözd be, és engedd, hogy újra járjon
az, aki magánál soha jobban nem szeretett.



Uploaded byFehér Illés
PublisherMéry Ratio Kiadó
Source of the quotationKondenzcsík - főbenjáró versek
Publication date

Brod u daljini (Serbian)

Ako ga možeš pustiti – još će čitav stići.
Zadržan minut samo kazaljku pomera.
Isteklo je vreme, sad prihvati tišinu. Naći ćeš.
Neko još unazad pogleda, kartu pregleda,
 
i ponovo unazad pogleda, valjda mahnućeš.
Ciferšlus do kraja povuci, jer ti je hladno.
Stićiće. U lelujavo pristanište, negde drugde,
tad ćeš se radovati, ama od tebe je krenuo.
 
Volela si ga, ali ne više od sebe, iznenada
ipak primetiš, to što nikad do sada,
da sad od sebe se moraš odreći. Zbog tebe možda.
Ili zbog njega. Klupu već je mahovina obrasla,
 
trošni su tvoji zidovi, dobri su još za to
da ne pokisneš, ako iznutra tako osećaš, pljušti.
Kaput ti ne treba, kao ni prozor toj sobi .
Ispod tvojih očiju dve kapi rose. Usput ti
 
stol udaraju, jer šta ponovo izvodiš i baš sada
zašto nemaš vremena. Zvoni telefon, šta ti briga,
ta osoba koju sad traže, nije dostupna,
ni ti nju ne nalaziš, pa kud se izgubila,
 
što je farmeka, vesta ponovo veća,
blede prilikom pranja, zalud ja čista plahta,
osećaš da ti je krevet prljav, kao i ti sama –
svaki tvoj dug odjedanput vraćaš.
 
Sprema se za polazak, zaželi mu povoljan vetar,
razapeta jedra, tih smiraj. Spotaknuo se.
Pomozi mu, zavij ranu i pusti da ponovo krene
taj, ko te nikad nije voleo više od sebe.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap