Benő Attila: (still-life?) ((csendélet?) in English)

Mezei virág

műanyag vázában.

Életfogytiglan.

A falon tűnő árnyéka

meg-megvillan.         

Füvek esti illata         

motoszkál           

a háttér-repedésekben.

Egyszervolt klorofill-ország tája

testközeli sárgulásba

süllyedt mára.

Álarcos idő,

nehézléptű senki,

adj könnyű színeváltozást neki!       

Függőleges álom,

ne fordulj oly gyorsan

vízszintes sorsba!

Száradó

virág

szára.

Hulló

lélegzet          

szárnya.

Műanyag váza

műanyag virága.

Wild flowers

in a plastic vase.

Life sentence.

Its transient shadow on the wall

glints up again and again.

Evening scent of grass

fumbles around     

in background-cracks.

One-time chlorophyll-country region

has sunk into skin-tight

yellow by now.

Masked time,

heavy-footed nobody,

grant it light transcoloration!

Vertical dream,

don’t turn so fast

into horizontal fate!

Stalk of

a withering

flower.

Wings of

a falling

breath.

In its plastic vase          

plastic plant in a daze.