Benő Attila: (Fenster) ((ablak) in German)

Lépj közelebb.

(Felejtsd hangom élét!)

Az est ideleng.

Nézzük együtt, hogy olvad

ablakainkon a jégvirág.

Hallgassuk a lehelet-hullámokat!

(Boldog, ki önmagából kilát.)

Lehetnék bárhol

– vödör a kiapadt kútban –

hozzád lendít a távol.

Találgassuk,

most bennünk milyen évszak dobban.

(Ha szakadozik rólam az árnyék,

nálad azt ki tudhatná jobban?)

Az ablakon legördülő cseppek nyoma:

hajszálerek, idegszálak, hajtincsek.

Ha nem másért, a megszólalásért,

adjunk nevet a nevenincsnek.

Komm näher.

(Vergiss die Schärfe meiner Stimme!)

Der Abend nähert sich.

Schauen wir gemeinsam, wie Eisblumen

an unseren Fenstern schmelzen.

Horchen wir den Atemwellen!

(Glücklich, der aus sich selbst heraussieht.)

Ich könnte wo immer sein

– Eimer im ausgetrockneten Brunnen –

die Ferne schwingt mich zu dir.

Erraten wir nun,

welche Jahreszeit pocht eben in uns.

(Wenn der Schatten von mir zerrissen,

außer dir, wer könnte es wissen?)

Am Fenster, Spuren rollender Tropfen:

Kapillare, Nervenfaser, Locken.

Wenn sonst nicht, nur des Redens wegen,

geben wir Namen dem Namenlosen.