[egyedül heversz a halott parton a homok kék lángjában elolvadnak...] (Hungarian)
egyedül heversz a halott parton a homok kék lángjában elolvadnak a körülötted nyújtózkodó illatos lánynyomok. már nem lep meg hogy ennyire magad csak elszomorít a természet évadvégi nagytakarítása hogy megint te maradsz fölöslegnek : és szégyennel tölt el – – – a táj vetkőzése nem érdekel összezárt szemhéjaid alól is látod a horizonton megfeneklett bálnaszín felhőket a mellükre ködöt húzó temetők meleg vonalát s a hullámokba merülő hosszan robajló földrészeket e hely egyedül az időben létezik de tudni fogod-e egykor mely időpillanat volt a halott part a halcsontvázakkal teleszórt üszkösödő délután vagy örökre eltűnik szétfolyik elolvad mint a lánynyomok a szelíden támadó rövidlátó őszben. itt. most. így. mindörökre és megérkeznek a jajgató sirályok és vitorláik kibontják az elnehezült szélben heversz. a homok kék lángjában fázékonyan húzódik össze az eldobott dinnyehéjon sütkérező darázs. szemüreged hirtelen megtelik utószezoni savanykás ízzel fehér kövekkel napernyők piros havával. a víz közben teszi dolgát a partba harap. hullámai nagy vérző rózsa- levelet sodornak magukkal a semmi felé Publisher | Alkyon Kiadó, Wissach im Tal |
Source of the quotation | És néhány akvarell |
|
|