Nagy Teréz: Devecser, 1/11/2010. (Nagy Teréz - Devecser, 2010.11.01. in English)

(csendes utam)
 
Emlékezzünk ma élőkre és holtakra...
Ma emlékezzünk azokra,
kiket elsodort az égő áradat,
s húsukba mart
a jelen, és a semmivé tett jövő...
 
Iszapba zárt életük megfeneklett,
kezükben szétmállott a múlt.
Lábukat égő tályogok lepték;
húsukat rágta a hanyag kapzsiság,
mert a pénz volt az úr, az életük felett.
 
A piszkos játszmák hazugság
útjain kiömlött a közöny,
és mártírhalált halt az értelem.
Az érzelem kínjain csordult boldogság
szerelmet rejtő gyermeket
magába zárt - a könyörtelen iszap;
s az idő is rohanva menekült aznap.
 
Van-e még holnap a temetők ölén?
Van-e még remény a szívnek rejtekén?
 
A szemek hideg verítéket könnyeznek,
mint dérlepte ágakon az alkonyat,
mely égő sebeket szült a fákra;
házakra, virágra,
s a halott ablakok hangjára
- már nem hallgat senki.
Vérző utak csípős porába
dőlt bele a múlt fénylő kaszája,
és kiült a bánat a csonkolt házak,
vörösben izzó, dermedt falára.
 
Kezed a kezembe, szívem a szívedre,
szó a szánkra...
Emlékezzünk ma - a lélek szavára.

                                             (my quiet way)
 
Today let us remember the living and the dead…
Let us remember those, who were
swept away by the fiery tide,
whose flesh was bitten
by the present, and by a future doomed to failure…
 
Their silted lives ran aground,
the past had mouldered in their hands.
Burning ulcers covered their feet;
their flesh was gnawed by reckless avarice,
for money was the lord that ruled their lives.
 
Indifference had spilled
upon the lie-filled roads of filthy games
and intellect had died a martyr's death.
Happiness spilled from emotion's torments,
engulfed a child that hid a love -
relentless mud;
and time rushed on and fled that day as well.
 
Lap of the graveyard, does it hold a morrow?
Is there a hope in the heart's hidden hollow?
 
Eyes shed a cold sweat,
like the dusk on hoary branches,
which gave rise to burning sores upon the trees;
the houses, flowers,
and on the voices of the dead windows
- no one is silent any more.
The shiny scythe of the past cut a swathe
through the pungent dust of bleeding roads
and sorrow showed itself upon the numbed,
red-glowing walls of frozen houses.
 
Your hand in mine, my heart on yours,
words on our lips…
Today let us remember - the words of the soul.