This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Karinthy Frigyes: Nihil (Nihil in Italian)

Portre of Karinthy Frigyes

Nihil (Hungarian)

Recitativ
 
Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz
És beszélgettem vele a lépcsőházban:
Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél
És kemény csöppek estek.
 
Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:
Aztán lementem a Rottenbiller-utcán,
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni,
Találkoztam Biró barátommal.
 
Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A művészetnek ne legyenek korlátai -
Se ütem, se vonal, se szín.
 
Vagyis az a művészet, amit az ember gondol,
És ha nem gondol semmit, az is művészet -
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem.
 
És ha neked ez nem képez művészetet
Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -
Nem is az a fontos, hogy művészet-e
Vagy sem; - nem az a fontos.
 
És ha ez nem művészet: hát nem az,
De akkor nem is kell művészet -
Mert az a fontos, hogy figyeljenek
Az emberek és jól érezzék magukat.
 
Biró dühösen ott maradt az utcán,
Én meg bementem egy kávéházba:
Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.
 
A szélnek mondtam egy gorombaságot,
Kávét ittam és olvastam egy lapot:
Valami cikk volt a versköltészet céljáról,
De nem egyeztem meg vele.
 
Ja igaz: a lépcsőházból lejövet
(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationMEK

Nihil (Italian)

Recitativo
 
Per l’ultima volta sono andato dalla mia amante
E stavo chiacchierando con lei nell’androne:
Siamo entrati, perché fuori tirava un forte vento
E cadevano pesanti gocce di pioggia.
 
Ci siamo detti addio per sempre, non l’amo più:
Poi son disceso lungo la via Rottenbiller,
Comprato dei marroni, ma non riuscì a mandarli giù,
Avevo incontrato il mio amico Biró.
 
Biró parlava del neoimpressionismo
Io dissi: bisognerebbe sospendere tutto:
L’arte non dovrebbe avere dei limiti –
Né tempo, né linea, né colore.
 
Ossia l’arte è quel che l’uomo pensa,
E se non pensa niente, anche quella è arte –
E se soltanto sente qualcosa, anche quella è arte
E se per te non lo è, per me lo è.
 
E se per te, caro Ernő, questa non
Rappresenta l’arte: allora non è arte –
Comunque non è questo che importa,
Se è arte o no; - non è questo che importa.
 
E se questa non è arte: allora non lo è,
Ma allora l’arte neppure serve –
Quel, che conta, che gli uomini ascoltino,
E che si sentano a proprio agio.
 
Biró rimase là in mezzo la strada infuriato
Io invece entrai in un bar:
In quel momento arrivò una follata di vento
E chiuse sbattendo la porta.
 
Apostrofai il vento con una parolaccia,
Bevuto un caffè e avevo letto un quotidiano:
C’era un certo articolo sulla finalità della poesia
Ma io non ne ero tanto d’accordo.
 
Quasi dimenticavo: uscendo dall’androne
(Là, dalla mia ex amante) stavo pensando,
Che adesso bisognerebbe crepare
E cacciare fuori la lingua.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap