Horváth Elemér: Proteusz palástja

extra hungariam
a semmi van a kozmikus hullámverés
amely tetszés szerint
egyszer a pisai ferdetorony tyúkszeme
máskor az egyszarvú redőtlen homloka
ismét máskor kottafejek tudós kolibrinek
üvegkalap átlátszó nyulai

kétségkívül
az isten lutrizik teljesen szabadon ex machina
de önmagával mindig azonos mint a kaméleon
akár hal gerincét csiklandozó korall
akár csillagos ég bagoly szemüvegén

hüvelykujjam körmén a körszelet mare serenitatis
fodraiban egy apró buddha mosolyog
csupán az édenkert röghözkötött
s tilosba lép aki hazatalál

vitorlám levitézlett kényszerzubbony rongyai
s amíg mögöttem fúj a sírontúli szél
én vagyok a
folyékony görögtűz
versenyfutó törökülés
csavargó spanyolnátha
franciakulcs (fluent in English)
amivé éppen formálom magam
homo hungaricus