This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Balla Zsófia: Azután

Portre of Balla Zsófia

Azután (Hungarian)

Jó volna halálom után,

akár egy bokszmeccsen, fölállni.

Máslétből, kívülről, sután

csak méregetni, hogy mi vár:

meddig tart még? elfogy? ragyog?

aki vagy ami én vagyok, -

mikor lobban el s a határ

zuhanó kőfal? hártyahúr?

hol ért véget az alagút?

szememben volt-e kép? s ha láttam,

mikor tűnt el? mivé fakult?

 

Nem tudom, melyik volt álom:

hol kigyújt, hol eloltogat

teljesülésem, pusztulásom.

                                              

Azért írhatok most, mert élek.

Nem félni volna jó. De félek,

minden hazug e szűkmenetben.

S a félelem, az menthetetlen.

 

Bár tudhatnám, amit csak sejtek,

mi megtörténik biztosan:

minden megnyílik, ami rejtek.

 

Mi összefüggött, most híg halom.

Mi kerengett, most lomha szemcse.

Az árny is fürgébb a falon.

Meghallom-e a csattanó csönd

corpusát, csomós tömegét?

Már nem tart össze, nem vezet

semmi semmit:

varázsütésre mind a sejtek

eleresztik egymás kezét.

 

Forgó idők szubsztanciája

az eleven test, - de most már merő

jelenlét. Színeváltozása

nem mágia, nem varázserő:

 

két lehorgonyzott földi pontban

izzik a kezdet és a vég.

Bár csillagokig araszoltam,

csontig perzsel a semmiség.

 

A kezdet

              csepp vízből folyam.

Élet csak élőtől fogan.

S ami lobogva átsuhan

az évek ezrein: kitartott

hang, hunyatlan fáklya mása.

Folyékony lidércláng olyan.

           

A vég

            a semmiségbe is betör.

Halál mossa alá a partot:

nem hang, hanem hiány: a sík

csend, szünetek vijjogása.

Kopott, befröcskölt vasvödör

a kórház folyosóján - és

hátrálás, sóvár süllyedés.

A csillag rendje szétesik.

 

Milyen erő tört élni bennem,  

hogy a nemlétből felfénylettem?

Űrsötétből a végesség,

akár a haza, befogad.

Sisteregve, vasporba hullva,

életemen végigvonulva

lök, taszít, majd kivet újra

az űrbe, hol az elnyűtt álom                                      

átvérzett kendője fogad.

 

Máslét világlik át a tarka lángon.

Teljesülésből olvadt pusztulásom.

 

Élő élővel, holt a holttal -

mondják. - Beleszédül, ki vét.

Árnyékba szövi sugaras sötét.

 

Mégis, mégis

                       a fenyőtobozt

ki én vagyok, csak azt szeretném

nézni, aztán; miután meghalt,

hogyan nyitja fel pikkelyét.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://lyrikline.org

Request a translation

Here and now you can request a translation of this work to another language. We will store your request and show it to the world to fulfill it. We cannot promise anything ... but maybe someone will do the hard work and translate this title for you. If you provide us you e-mail address, then we will notify you whenever someone uploads her/his translation.

LanguageRequests+1
Albanian
Belarusian
Bulgarian
Catalan
Czech
Danish
Greek
English
Esperanto
Spanish
Estonian
Finnish
French
Irish
Galician
Ancient Greek
Croatian
Armenian
Icelandic
Italian
Latin
Luxembourgish
Lithuanian
Latvian
Macedonian
Maltese
Dutch
Norwegian
Occitan
Polish
Portuguese
Romanian
Russian
Slovak
Sloven
Serbian
Swedish
Turkish
Ukranian
Yiddish

Send me an e-mail when the translation is ready:


minimap