Vajda János: Franzu Listu (Liszt Ferenchez in Croatian)

Kit hord örök hír s diadal,
Kiben szivünk ver s zeng a dal,
Mit idő el nem öl:
Honod, mely büszke rád s szeret -
A Hunyadiak, Zrinyiek
Hazája - üdvözöl!

Légy büszke rá, és ne feledd:
E föld, mely szülte bűszered,
Hősök, csodák hona;
E népnek, mely hord néma bút,
És örömében sírni tud,
Nincs párja, rokona.

Ó, jer közénk, maradj velünk,
Kik még hiszünk, még szeretünk,
Bár reményünk - titok.
Zengd te nekünk a csodadalt,
Mit nem mondhatnak el szavak,
Csak sejtnek milliók...

Vagy ám ha mégysz - hí a világ -
Vidd a haza határin át
E nép hirét tova;
A nép, melynek dalaiban
Nagy, halhatatlan búja van,
Nem halhat meg soha!

Tebe, kog vječne slave uspjeh goni,
Jer ti u glazbi krv sunca nam zvoni
Koju vrijeme ne ubija,
Domovina, što ponosna te voli,
Hunyadija i Zrinskog narod goli,
Slavi te sad i pozdravlja!

Budi ponosan na nju, dobro znaj
Da tebe nadahnjuje ovaj kraj
Što junaka i čuda je dom;
Tvom narodu što nijemo snosi bol
I u radosti plakati zna gol
Sličnog nema na svijetu tom.

O, dođi međ nas, ostani međ nama
Što volimo još sa tajnim nadama,
Premda se nada runi;
Nama sviraj svoj čudesan pjev
Što kazat ne zna riječi gnjev,
Al slute milijuni.

Il, ako odeš, jer te zove svijet
Znaj kroza nj našu tajnu pronijet
Daleko doprijet
Nek mogne: narod što u pjesmama
Besmrtnu tugu nosi, nikada
Ne može umrijeti!