Kisfaludy Károly: Meins Heimatlands schöne wiesen (Szülőföldem szép határa in German)

Szülőföldem szép határa!

Meglátlak e valahára?

A hol állok, a hol megyek,...

Mindenkor csak feléd nézek.

Ha madár jön, tőle kérdem,

Virulsz-e még szülőföldem!

Azt kérdezem a felhőktől,

Azt a suttogó szellőktől.

De azok nem vigasztalnak,

Bús szívemmel árván hagynak;

Árván élek bús szívemmel,

Mint a fű, mely a sziklán kel.

Kisded hajlék, hol születtem,

Hej tőled be távol estem!

Távol estem mint a levél,

Melyet elkap a forgószél.

Meins Heimatlands schöne wiesen!

Kann ich jemals wieder sehen?

Wo ich stehe, wo ich gehe ...

immer wieder nur dich sehe.

Wenn ich einen Vogel sehe,

frag vom jeden, wie dir gehe?

Ich frage auch alle Wolken,

und auch der Wind, den die folgen.

Aber diese trösten mich nicht,

leide weiter, ohne Aussicht;

Lebe allein wie eins Waise,

wie Grashalm am Felsen leise.

Trautes Heim, wo geboren bin,

weit ist der Weg jetzt bis dorthin!

Wie im Herbst ein verwelktes Blatt,

den der Wind, mitgenommen hat.