Kemenczky Judit: Egyesülés

Egy napon azzá válok akinek

tigrisbundája csíkjai felszabdalták

hétköznapjaimat

hogy az eredendő vadság

páfrányai alatt felszedegethessem

az élő könnyek drágaköveit

amelyekben élő emberi arcok

vakító érzések tükröződnek

és amelyeket a sírrablók

kapkodva a földbe tapostak

Ekkor a fák nedves leveleiről

sóhajok harmatát érzem

fejemre hullani

mint egy őserdei virágra

és az engem követő vadállat

tekintetében megszelídül

a fájdalom őrjítő tüze

és emberi

hangon kimondja titkos

földöntúli neveimet

amiket egyedül csak Ő ismer