Kemenczky Judit: Krst pustinje (A sivatag keresztje in Serbian)

Ingó fák délibábja 

a tökéletesen sárga semmiben 

az agyban gerjesztett feszültség 

villámló fájdalma 

a koponya napórájában 

a prófétaidő 

lassan lepergő 

molekulák homokszemcséit görgeti 

Ez lenne a sivatag? 

amibe esőtonnák könnyek 

korbácsolják az életet? 

Igen Ez. 

az ég szívritmusával 

amit ma magamhoz veszek 

szűziesen fehér 

kerek ostyaként 

hogy érezzem mellkasom 

tabernákulumában dobogni 

a misztikus nők 

e fénnyel terhes 

víztiszta csatornák 

ellenállhatatlanul édes erejét 

kristályhalmok 

kottafejek

kékeszöld hangok 

a száj vak börtönéből 

szökött vadmadárként 

egyenként szállnak fel 

feketén suhogó ruhák 

a trónusán három személyben

hallgató 

egyetlen és szent királyhoz: 

Krisztus a neve 

Mit mondjak Neked magamról 

e kitépett papírlapon 

Aki vércseppjeimet is számon tartod 

darabonként megszámlálod

hiszen 

e rubintvörös áttetsző 

folyékony kövek 

alkotják a Te élve lélegző 

palástod szegényes díszeit 

mit mondjak Rólad magamnak 

sivatagi szobámban? 

ahogy naponta 

kiemeled ágyából 

fölemeled a két kezem 

és megveted a kereszt ágyát 

fehéren hullámzó

mellkasomon

U savršenom žutom ništa

fata morgana pomičnih drva

u mozgu sevajuća bol

inducirane napetosti

vreme proroka

u lobanji sunčanog sata

sporo kotrljajuće

molekule peščanih čestica valja

Zar je to ta pustinja?

u kojoj tone kiše suze

bičuju život?

Da Ta.

sa ritmom nebeskog srca

što danas u sebi primam

u vidu nevinobele

okrugle hostije

da bi u tabernakulumu

mojih grudi osećao kucanje

neodoljivu slatku snagu

sa tim svetlom otežane

vodenobistre kanale

mističnih žena

gomile kristala

glave nota

plavkastozeleni glasovi

kao odbegle ptice

pojedinačno lete

iz slepog sužnja usta

crnošušteća odeća

do na piedestalu u tri lika

šutećeg

jedinog i svetog kralja:

ime mu je Hrist

Šta da Ti pričam o sebi

na tom otkinutom delu papira

Ti koji mi i o kapima krvi vodiš računa

pojedinačno ih prebrojavaš

jer

ti rubincrveni prozirni

tečni kamenčići

čine sirotinjske ukrase na Tvom

živodišućem plaštu

šta da pričam o Tebi samoj sebi

u mojoj pustinjskoj odaji?

kako svakodnevno

uzdižeš iz kreveta

podižeš mi ruke

i postaviš postolje krsta

na mojim belim

talasastim grudima