Fabó Kinga: Promena boje reči (A szó színeváltozása in Serbian)

Nyitottnak látszott, mint aki alszik.
Hordta hullámait.
A lüktetést a lehalkított téli táj alatt.
És a tenger mosolyt vetett ki a partra.

Apáca-folt a forró kicsi testen.
Szín az összetört pohárban.
Egy korábban zárt mozdulat.
Szép volt, ahogy felállt.
Hogy a tenger mosolyt vetett ki a partra.

Szerettem volna tárgy maradni.
Nem, nem leszek többé halhatatlan.
Ahhoz erős vagyok, hogy megvédjem magam.
Kérem a büntetésem.

Egyszerre történt az és ugyanaz.
Szótlanul ültem az üvegpohárban.
Csak a folt vándorolt a meztelen tájon.
A hangoknak nem volt folytatása.

Egy kinnfelejtett mozdulat csak.
A boldogság mint mozdulatlan táncos.
Korbácsütések a csupa-csont háton.

A tenger sem lesz többé halhatatlan.

Izgledala je otvoreno kao neko ko spava.
Nosila je svoje valove.
Puls života ispod utihnulog zimskog predela.
I more je osmeh bacio na obalu.

Opatica-pega na vrućem sićušnem telu.
Boja u razbijenoj čaši.
Jedan ranije zatvoreni pokret.
Lepa je bila kako je ustala.
Pa i more je osmeh bacio na obalu.

Volela bi da ostanem predmet.
Ne, neću više biti besmrtna.
Dovoljno sam snažna, mogu odbraniti sebe.
Molim svoju kaznu.

Istovremeno se desilo to i isto to.
Šutke sam sedela u čaši.
Tek pega je skitala na ogolelom predelu.
Glasovi nisu imali nastavke.

Tek jedan vani ostavljen pokret.
Blaženstvo kao nepomična plesačica.
Udarci biča na koštunjavim leđima.

Ni more više nije besmrtan.